"Válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és akkor soha az életben nem kell dolgoznod" mondta Confucius. Én ilyet választottam. Édesanyám is az egészségügyben dolgozott. Soha nem hozta haza a munkáját miből tudom mégis, hogy kiválóan megállta a helyét az ápolói hivatás terén? Könnyen teremtett kapcsolatot emberekkel, rendkívül jó megfigyelőképessége és kommunikációs képességei voltak empátia és segítőkészség jellemezte. Az ápolás hívatás elméleti és gyakorlati ismereteit kiváló tanároktól sajátíthattam, gyakran felejthetetlen élményt adott egy-egy gyakorlat. A KZS-s évek alatt éltre szóló barátságok köttettek, a vetélkedőkön elért sikerek azóta is kedves emlékek.
Farkas Rózsa
Életem legnehezebb pillanataiként emlékszem vissza azokra a napokra, amikor karácsonykor az SZTE Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ intenzív osztályán feküdtem, kiszolgáltatott állapotban távol a családomtól. Ekkor figyeltem fel először az egészségügyi pályára. 2010 szeptemberében beiratkoztam a Kossuthba. Az első itt töltött év után meggyőződtem arról, hogy helyesen döntöttem a beiratkozás pillanatában. Bízom benne, hogy a jövőben minél több fiatal választja ezt az életutat, amelynek első állomása a KZs.
Ormándi Gábor
A gimnáziumi évek során, mindig irigykedve néztem az ápoló tanoncokat a folyosón, mikor köpenyben és fityulában "szaladgáltak". A lányommal különböző szakra jelentkeztünk. Ő fogászati asszisztensnek én pedig perioperatív asszisztensnek. Számomra hatalmas élmény, hogy a gyerekemmel tanulhatok. Örömmel járok be órákra.
Wágner Gabriella
Célom a megszerzett egészségügyi ismereteim frissítése, illetve a szakmai képesítésem újítása volt. A család, és a munkahely megszokott komfortjából való kilépés kezdeti nehézségei után, kellő elszántsággal és felelősség tudattal vágtam neki az iskolának. Izgalommal, és kíváncsisággal töltött el hogy milyen érzés lesz több évtized távlatában "újra tanulni" a szakmámat, ugyanakkor nagyon bennem volt az "Új" iránti tudásvágy. Felkészítő szaktanáraink hozzáállása, szakmai tudása, végtelen türelme, embersége szintén kiemelendő számomra. A vizsgákhoz hosszú út vezetett, az esetlegesen elénk gördülő akadályok leküzdésében sosem maradtunk egyedül. Tanáraink segítsége, támogatása, az iskola szellemisége pozitív emlékeket ébreszt bennem erről az időszakról.
Manzákné Stefanecz Henrietta
- 1938 megtekintés